"Messziről jött ember, azt mond amit akar..." - hallottam már gyermekként sokszor szüleimtől. Akkor még nem gondoltam, hogy ez mennyire így van. Ma már - közel az 50-hez - tudom, főleg, ha a labdarúgásunkról van szó...
Mindig érdeklődéssel olvasom, ha külföldön játszó vagy ott tevékenykedő sportemberek szólalnak meg és beszélnek a kinti világról. Sokakkal ellentétben az a véleményem, az állandó megújulás és fejlődés egyik záloga, ha nyitottan és befogadóan tekintünk a külföldi folyamatokra. Főleg akkor - sőt inkább csak akkor -, ha az illető hiteles a területen, fel tud mutatni arról az oldalról eredményeket, amiről beszél.
Azt azonban már kevésbé díjazom, ha valaki "kintről" akarja megmondani a "tutit", hogyan is kellene itthon nekünk csinálni, hogy jó legyen. Mindezt általában úgy, hogy halvány lila gőze sincs az itthoni viszonyokról, lehetőségekről és zajló folyamatokról.
Ennek eklatáns példája általában a honi utánpótlásképzés, a hazai akadémiákon zajló folyamatok minősítése. Sporttal foglalkozó média orgánumok előszeretettel szólaltatnak meg személyeket, akiket életük alakulása külföldre vitt. Nincs avval semmi baj, ha külföldön élő honfitársunk bemutatja, náluk hogyan megy mindez. De nem szerencsés dolog kritizálni azt, amelyre semmilyen rálátása nincs, mert soha nem vett részt benne.
Mert ilyenkor felvetődhetnek a kérdések:
- Ha ilyen jól és világosan tudja, mi a jó és rossz, miért nem jön haza segíteni, megmutatni, hogyan is kellene ezt tökéletesen csinálni?
- Vajon hány magyar fiatallal dolgozott eddig, akiket ő vitt ki magához és készítette fel őket a legmagasabb szintű megfelelésre? Vagy arra nem jók a magyar fiatalok?
- Tisztában van-e avval, hogy milyen különbség van gyerek létszám és lehetőségek tekintetében? Itt nem rendelkezünk más nációk gyermekeivel, akik toporogva alig várják, hogy szerephez jussanak. Törökök, afro-amerikaiak, arabok, délszláv gyerekek nélkül is ilyen könnyű lenne eredményt produkálniuk "odakint"?
- Amikor a magyar utánpótlás futball "soha nem látott" lehetőségeiről beszél, tudja-e, hogy az egyes honi akadémiákra és utánpótlás klubokra fordított összeg így is csak töredéke annak, amit náluk a külföldi klubok az utánpótlásukra költenek?
Lehetne a kérdések sorát bőven folytatni, de nincs értelme. Annál is inkább, mert a feladat a mi feladatunk, nekünk kell megoldani. Hazai körülmények és lehetőségek között játékosokat felnevelni.
Ezek a folyamatok pedig elindultak. A hazai akadémiák többsége 2007 után kezdte meg működését és alakította ki útját, képzési filozófiáját. Nyitottan figyelte a külföldi példákat, edzőit, vezetőit tanulmány utakra irányította. Vállalta a minősítő "átvilágításokat" is. Még akkor is, amikor azokat - bár híres, külföldi auditáló cég nevében - olyan személyek végezték, akiknek semmilyen kompetenciájuk nem volt ehhez. Ezek a személyek ugyanis soha nem dolgoztak az utánpótlás nevelés területén sem itthon, sem külföldön, nem tartottak életükben egy korosztályos edzést sem, sőt erre jogosító végzettséggel sem rendelkeztek. Mindezek ellenére - sokszor egyetlen edzés megtekintése alapján - állítottak fel a munkát értékelő minőségi rangsort, kritikai észrevételeket tartalmazó "szakmai konklúziókat". Amelyeket azután természetesen a jóindulatú média átvett és időszakonként " ugye-ugye, ők is megállapították" alapon előszeretettel felemlegetett. A területet ismerő hazai edzők pedig nem tudták eldönteni, sírjanak vagy nevessenek a " tényfeltárások és megállapítások" láttán...
Néhány évvel ezelőtt egyik vezető akadémiánkra holland képzési igazgató érkezett. Első intézkedései között a legfontosabb lett volna, hogy a magyar edzőket kicserélhesse külföldi - gyaníthatóan ismerős - edzőkre, miközben szakmai iránymutatásai enyhén szólva " megkérdőjelezhetőek" voltak. És mivel a bemutatott UEFA PRO diplomája is hagyott némi kívánni valót maga után - nevezetesen az egyik betűből hiányzott egy kis darab -, kontrollt kértem a holland szövetségtől. A hivatalos válasz hamarosan érkezett: nevezett személy nem rendelkezik UEFA PRO végzettséggel, az itt leadott diplomája hamis. Bár a klub vezetője erről értesülve korrekt módon azonnal elbocsátotta, a honi média elhallgatta az esetet. De legalább szegény magyar kollégák megmenekültek...
Azóta is folyamatosan érkeznek a külföldi megváltók a magyar utánpótlásba. Portugálok, németek, olaszok és még ki,tudja hány náció " szakemberei". Csak az ember utána ne nézzen, hol és mit tevékenykedtek eddig a területen, arról már nem is beszélve, a végzettségük és kompetenciájuk hogy áll...
Szóval az lenne az itthon "ragadt", utánpótlásban dolgozók nevében a kérésem, legalább a kint dolgozó honfitársaink tartsák meg az okoskodó véleményeket maguknak, vagy jöjjenek haza és segítsenek itt jobbá tenni a rendszert. És bár a magunk bőrén is igen jól megtapasztaltuk, hogy " senki nem lehet próféta a saját hazájában", mutassák meg, hogy a" messziről jött embernek" itthon is igaza van.